2007. szeptember 19., szerda

1996. július 21., 19.15 (New Delhi)


És megérkezett az első este Indiában. Hosszúra sikerült a mai nap, de meg is van az eredménye, hiszen mindketten hulla fáradtak vagyunk. De azért röviden álljon itt a mai nap.


Itteni idő szerint reggel 7 óra 50 perckor szerencsésen földet értünk. Az utolsó fél óra repülőút nagyon kínos volt, maga volt a pokol. Erős szélben kezdtünk neki a leszállásnak és a böhöm nagy gépet a szél úgy tette-vette, mint a gyerek a matchboxot, szinte azt csinált vele, amit csak akart. De végülis kibírtuk és szerencsésen földet is értünk.


A reptéren kb. egy órát tökölődtek velünk: hosszas útlevélvizsgálat, még hosszasabb és alaposabb csomagátvizsgálás, a csomagok kiváltása, pénzbeváltás stb. Mire kiértünk a reptér épülete elé, a taxi- és buszsofőrökön kívül senki sem volt, na de ők annál nagyobb létszámban. Több tízen, ha nem százan vettek körbe és mindenki a saját autóját és díjait dícsérgette, természetesen mindezt úgy tettek, hogy egymás átkiabálták.


Nagy nehézségek árán egy buszossal kiegyeztünk abba, hogy 60 Rs. fejében beszállít a Paharganjba, ahol mi megszállni szándékoztunk (a Lonely Planet szerint ez a legolcsóbb helyek egyike). Egy turisztikai iroda segítségével jutottunk szálláshoz, a szoba ára 180 Rs. volt, gyorsan ki is béreltük két éjszakára, hiszen most ennyit tervezünk Delhiben tölteni. Maga a szoba nem nagy dobás, van négy fala, egy mennyezete, két ablaka, egy kis fürdőszobája és egy air conditioning gépe, ami nem más, mint egy, a szoba közepén található nagy fém doboz, amelyben víz van és egy nagy és eléggé zajos motor, ami egy ventilátort hoz mozgásba. (Egy kicsit sarkítva, a szerkezet lényege az volt, hogy semmiképpen nem igazán lehetett aludni: ha kikapcsoltad a gépezetet a meleg miatt volt képtelenség aludni, ha meg működött, akkor a motor és a ventilátor együttes zúgása-búgása hiúsította meg mindenféle alvási elképzelésed).


Miután sikerült szobát bérelni, el is szaladtunk a városba kicsit szétnézni. Szörnyű dolog, hogy nem tudsz kettőt lépni úgy, hogy a riksások hada le ne támadjon. Biztos ehhez is hozzá kell szokni. Mindenhová el akarnak vinni, még oda is elvinnének jó pénzért, ahová eszed ágában sincs menni.


Dél körül sikerült telefonálni haza, Szovátára, így a szülők is megnyugodhattak, hogy megérkeztünk, minden rendben van. Telefonálás után irány ebédelni. És akkor álljon itt az első igazi indiai menüm és a részemről kapott jellemzése: vegetable soup - jó és olcsó, fish curry - isteni, kissé drága, rice with vegetables - isteni, kissé drága. Mindez egy akkora adag kaját jelentett, hogy meg sem tudtam enni, annak ellenére, hogy istenien finom volt, nagyon ízlett.
Ebéd után irány a Vörös Erőd. (angol nevén Red Fort, hindiül Lal Qila. A vörös homokkőből készült erődítményt Sáh Dzsehán kezdte el építeni 1638-ban. Az építkezés 1648-ban ért véget. Sáh Dzsehán ide akarta átköltöztetni a fejedelmi udvart, de terve nem sikerült, ugyanis fia, Aurangzeb közben az agrai erődbe bebörtönöztette apját. Hogy miért is került erre sor, az a későbbiekben derül ki :). A Vörös Erőd a moghul uralom idején épült, a moghul építészet egyik remekműve, gyöngyszeme. Grandiózus méretei, az erődben látható pompa a mogul építészet jegyeit hordják magukon. Az erőd meglátogatása, az ott eltöltött órák felüdülésnek számítanak Ó-Delhi zajos sikátorai után. Mint minden történelmi emlékmű esetében, a Vörös Erőd előtt is bazár, kígyóbűvölők és elefánt-taxik várják a turistákat. Érdemes meglátogatni).
Fantasztikus élmény volt, mindenkinek ajánlani tudom, annál is inkább, hogy India egyik leggrandiózusabb ilyen építészeti alkotása.
A Vörös Erőd főbejárata


Belső kép


Az erődítmény egyik fala

Több órás séta után hagytuk el a Vörös Erődöt, teljesen lenyűgözve. A Vörös Erődöt követte rögtön a Dzsámi Maszdzsid. Akárcsak a Vörös Erőd, ez is fantasztikus szép, lenyűgöző látvány. (A Dzsámi Maszdzsid, angolosan Great Mosque, hindiül pedig Jami Masjid nem egyéb, mint India legnagyobb mecsete. Építése ugyanazon uralkodó Sáh Dzsehán nevéhez fűzödik, akárcsak a Vörös Erőd is. Építése 1644 és 1658 között tartott. Három hatalmas méretű bejárattal és két, egyenként 40 méter magas minarettel rendelkezik. Belső udvara több mint 25.000 hívő befogadására képes. A mecset keleti részéről gyönyörű rálátás nyílik a Vörös Erődre.)

A mecset főbejárata
A mecset egy másik kapuja, bejárata

Mindkét építészeti remekmű hihetetlenül gyönyörű volt.
Tekintettel arra, hogy egész éjjel utaztunk és a délelőtt folyamán sem volt idő pihenni, a mecsetbeli látogatás után haza is vonultunk és egy kiadós fürdés, egy gyümölcs-vacsora és a napi élmények megtárgyalása után nyugovóra is tértünk, hiszen másnap fontos dolgok elé néztünk, sok szerveznivaló van, ezért korán kell kelni. Hogy mit is kell megszervezni? Az talán majd a következő naplóbejegyzésben lesz olvasható...

2 megjegyzés:

Toro Tibor írta...

nagyon elvezem. hajra

Névtelen írta...

én is :)