2007. szeptember 29., szombat

1996. július 22., 6,35



Kb. 10 perce annak, hogy felkeltem. Csabi költött azzal, hogy Dezső! Né...né...né. Én már nem láttam azt amit ő, de állítólag egy nagy gyík (valami gekkóféle talán) költözött be az általunk bérelt szobába és éppen a fejem mellett, az ágy karfáján zsezsegett, mikor Csabi felébredt. Mire mindektten felkeltünk, hogy kinyírjuk, gyíkkoma letűnt, felszívódott a négy fal között. Csabi elmondása szerint lehetett vagy 35-40 cm az állat. A leírás szerint elég rémisztő, hülyére be is szartam, mert én nagyon írtózom a hüllőktől.
Így biza, a mai nap jól kezdődik, máris megvolt az első ijedtség. Ami pedig az éjszakát illeti, talán csak annyit, hogy rettenetes meleg volt, csorgott rólam a víz és emiatt alig tudtam valamit aludni. De mindezeket leszámítva minden szuper.
A tegnapi napból kimaradt egy fontos momentum, az most pótolni fogom. Mikor kijöttünk a Vörös Erődből, mint azt már említettem - többek közt - kígyóbűvölük is várták a turistákat. Csabi be is vállalt egy érdekes mutatványt, agy nagy pitont a nyakába akasztottak, egy kosárban meg a fejére tettek egy elég szép méretű királykobrát. Túlélte...

21 óra 13 perc

A mai nap is - akárcsak a tegnapi - fantasztikus volt. A reggeli sikertelen gyíkvadászatot egy rövid alvás követte, majd az éjszakai izzadság lemosása, ezt követően pedig egy "kiadós" reggeli, mely 5-5 banánból állt
(tudni kell azt, hogy az indiai banán méreteiben sokkal kisebb, mint amit mi ismerünk és mézédes).
Reggeli után a nyakunkba vettük a várost. Első utunk a Delhi-i Magyar Kulturális és Információs Központba vezetett, ahol meglepően udvariasan és kedvesen fogadtak bennünket és teljes mértékű segítőkészségről biztosítottak. Mintha nem is egy állami hivatalba tévedt volna be az ember, mégha olyan messze is Budapesttől. Rövid beszélgetésünket követően, melyben elmondtuk, hogy milyen terveink vannak, milyen helyekre szeretnénk eljutni, címeket és kontakt személyeket adtak szinte minden helyszínen, akikhez útjaink során nyugodtan fordulhatunk. Sőt mi több, szerdára két ajánlólvelet is elkészítenek. Azt is sikerült megbeszélnünk velük, hogy utazásaink során náluk hagyjuk csomagjaink és pénzünk felesleges részét. Ledöbbentő, hogy mennyire udvariasak, kedvesek és segítőkészek.
A kulturális központ után utunkat az Indira Gandhi Memorial House irányába vettük, ami nem egyéb, mint Indira Gandhi valamikori lakásában berendezett emlékház. Képek, személyes
tárgyak, újságcikkek vannak kiállítva. Ugyancsak ki van állítva az a szárí melyet Indira Gandhi
viselt mikor két bodyguardja 1984 decemberében rálőtt és meggyilkolta.
Fotózni sajnos nem lehetett, az emlékházat a katonaság őrzi.
Miután erre is sort került, elrohantunk egy Youth Hostelbe szállás után érdeklődni, hisz holnap lejár a másik motelban a szállásfoglalás és nem akarunk továbbra is ott maradni. Őszintén, főleg én nem akarok maradni, amióta kiderült, hogy kikkel lakunk együtt (a gekkóra gondolok :)). Sajnos az árak a Youth Hostelben sem nekünk valóak, így muszáj lesz a másik szálláson hosszabbítani és a gekkóval együttlakni.
Miután meggyőződtünk arról, hogy tulajdonképpen Delhi egyik legolcsóbb szálláshelyén lakunk :), elindultunk a parlamet irányába (hindiül Sansad Bhavan). Gyönyörű látvány, érdekes épületsor, hiszen egymás mellett áll a parlament régi és új épülete. Annak ellenére, hogy az épület fotózása tiltott volt, sikerült mégis néhány filmkockát elkattintani, remélem jól kijöttek
(az itt látható képek egyike sem saját felvétel, ennek oka pedig az, hogy ottjártamkor nem rendelkeztem digitális fotógéppel, a klasszikus fényképek pedig még mindig nincsenek beszkennelve).





A Parlament épülete madártávlatból...



... és szemből


A Parlament épületének meglátogatása után utunkat az India Kapu (India Gate) felé vettük, mely a Parlament épületével szemben lévő sugárút másik végén fekszik. Nem volt igazán nagy dobás, engem a bukaresti Diadalívre emlékeztetett (az India Kapu egy 42 méter magas kőépítmény, mely a Rajpath út keleti végén található. Tulajdonképpen egy emlékmű azon katonák emlékére, akik az első világháborúban és az 1919-es afghán fiaskó idején vesztették életüket. Állítólag 85.000 elhunyt katona nevét tartalmazza).


India Kapu nappal


... és éjszaka

Mivel elég közel esik az India Kapuhoz, meglátogattuk a Humájum mauzóleumot, temetkezési emlékművet. Ez viszont fantasztikus. Gyönyörű épületegyüttes, mely, akárcsak a Vörös Erőd, vörös homokkőből készült. Amit fontos tudni róla, hogy a 16. század közepén készült, Humájum moghul uralkodó felesége, Hadzsi Begum építette férje tiszteletére és emlékére. Művészettörténészek szerint a korai moghul építészet egyik iskolapéldája. Egyesek úgy is emlegetik, mint az agrai Tádzs Mahal előfutárát. A sírkertben még több temetkezési emlékhely található, egyesek más stílusban épültek és ezzel is színesebbé teszik a látványt.

A temetkezési emlékmű


Az uralkodó fehér márványkoporsója

Miután alaposan végigjártuk a síremléket és egy kicsit kifújtuk magunkat a fák árnyékában, úgy döntöttünk, hogy az ebéd előtti programba még belefér a delhi-i régi erőd (angol nevén: Old Fort, hindi nevén: Purana Qila). Méreteiben és pompájában ugyan elmarad a Vörös Erőd mellett, de megérte ezt is végigjárni. Feltételezések szerint a régi erőd nem egyéb, mint a valamikori Indaprastha, vagyis az eredeti Delhi helye. (A Purana Qilát Sher Sáh afghán uralkodó építtette 1538 és 1545 között, miuát legyőzte Humájunt és hosszabb időre megszakította a moghulok uralmát Delhiben. Az erődöt masszív falak veszik körül, a bejárást pedig három óriási bástya biztosítja. Az kertben található épületegyettütest az uralkodó sírhelye, néhány hozzátartozó temetkezési helye és egy mecset alkotja).


Purana Qila, azaz az Ó-Erőd

Részlet az Ó-Erődből


Mivel nem igazán bírtunk magunkkal, úgy döntöttünk, hogy haladunk tovább a megnézésre érdemes helyszínek látogatásával, így utunkat az évszázados csillagvizsgáló, a Jantar Mantar irányába vettük. Érdekesmód, ez is vörös homokkőből épült. De viszont egy dolog biztos, ha ide belépsz anélkül, hogy tudnád, hogy mik azok az építményszerűségek, akkor azt hiszed, hogy egy valamikori gyerekjátszótérre tévedtél be. Viszont kicsit utánaolvasva, tájékozódva, megdöbbetntő, hogy ennyire kezdetleges eszközökkel és módszerekkel már 1700 környékén képesek voltak elég nagy pontossággal megállapítani a bolygók állását, a Földnek a csillagokhoz, bolygókhoz viszonyított távolságát vagy az elkövetkező évek csillagászati eseményeit (napfogyatkozás, holdfogyatkozás stb.). (A csillagvizsgálót II. Jai Singh építtette 1725-ben)


Légi felvétel a Jantar Mantarról...




Egy speciális mérőeszköz...


(folyt. köv.)



1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Jó sokat várat magára a következő bejegyzés :) Piros